2020. április 21., kedd

Éjszaka mentem hazafelé...


Egyedül mentem hazafelé az alig kivilágított utcán. Egy-két helyen égett a lámpa. Hűvös szellő futott át rajtam megborzongatva, így igyekeztem jobban összehúzni magamon a dzsekit és a sálat. Se telefon nem volt nálam, sem mp3. Így teljesen egyedül éreztem magam. Máskor bedugom a fülest és maxon megy a zene, de most ez elmaradt. A táska csúszott a vállamon lefelé és a csizmám sarka is beakadt néhány helyen a kátyukba. Hátulról elég szerencsétlenül festhettem, pedig önmagamnál voltam.
Lefordultam a következő sarkon, ahol valamivel világosabb volt. Egyedül voltam még mindig. Néha hátranéztem, de nem láttam senkit. Az utca végéhez érve lettem figyelmes egy autóra, amin ok nélkül világított a lámpa. Négy férfi állt mellette. Beszélgettek és valamit üzletelhettek, mert egy elég nagy összeget nyújtott át egyik a mellette lévőnek. Mikor elmentem mellettük, mintha megfagyott volna a levegő. Halkan köszöntem, mikor megcsapott az alkohol szaga. Nem is figyeltek rám, legalábbis úgy észleltem.
Gyors léptekkel mentem be már abba az utcába, aminek a végén én lakom. Mikor már nem láttam őket, lelassítottam. Megkönnyebbülten felsóhajtottam és elkergettem a rossz gondolatokat. Mostanság ki vannak az idegeim és mindenhol csak a rosszat látom, holott elég optimista embernek látom magam. Lépteket hallottam magam mögül, de nem mertem hátranézni. A filmekben olyankor mindig rossz dolog történik. Végül gyorsítottam a lépteimen és hátranéztem, de senkit nem láttam. Mégsem hagyott nyugodni a dolog. Előttünk sosem ég a lámpa, viszont odaérve tisztán kivettem a házunk előtt ácsorgó férfi formáját. Közelebb mentem lassan, de biztosan gondolva, hogy biztosan csak egy árnyék, amit az előttünk lévő fűzfa vet a kapunkra. Elkezdtem felismerni a fiatalabb férfit, aki a négyes közül a pénzes fickó volt.
Szerettem volna sikítani vagy valami, de semmi nem fért ki a torkomon, csak hátráltam. Ő elindult lassú léptekkel felém egy magabiztos mosollyal. Nem tartott attól, hogy elfutok. Hogy is tarthatott volna, mikor hátrapillantva megláttam a másik hármat? Belém fagyott a lélegzet is, mikor megpillantottam az éles tárgyat megcsillanni a magasabb kezében. A szívem kihagyott egy ütemet, majd elsötétült előttem minden.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése