Megtörhető

Kézműves óráról indultam haza, kezemben az asztaldísszel. Büszke voltam magamra és az alkotásomra. A kezem majd’ lefagyott még a fekete kesztyűm alatt is, de mégis büszkén vittem, bár tudtam, hogy megint mi fog történni aznap este. Nagyot sóhajtottam, amikor elértem a házat, majd egy halvány mosolyt erőltetve beléptem az udvarra.
– Azt üzente, hogy borotválkozik, lefürdik és jön. - vágtatott elém a nevelőanyám.

– Látni sem bírom. - vontam meg a vállam erőtlenül.

Bementem a szobába, letettem a díszt a helyére, majd belebújtam a pizsamámba és levetődtem a számítógép elé. Lehajtottam a fejem, de sírni sem volt erőm. Tudtam, hogy úgysem szabadulhatok tőle. Elegem volt abból, hogy az egész ház miattam cseng, mert folyton szidnak. Mindenbe beleegyeztem, csak legyen végre csend és béke. Egy idő után betelt a pohár és elmondtam, valójában mit kért tőlem, de csak a képembe vágták, hogy hazudok, mert ő nem olyan. Nem akartam már barátot, vagy udvarlót, ahogyan az elit családom nevezi, túl idős hozzám. De ők döntöttek helyettem, mint ahogyan egy ilyen magasrangú családnál szokás.

Végül megérkezett a fekete autó. Csak egy bő farmert vettem magamra, amiben a kreatívkodáson is voltam. A pizsama póló maradt. Hanyagul beledugtam meztelen lábam a szobapapucsba és magamra kaptam a dzsekim. Más kiút nem volt, le kellett mennem és beülni mellé.

Mérhetetlen undort éreztem. Nem is szóltam, nem köszöntem, csak némán hallgattam, ahogyan kiabál velem, néztem, ahogy üti a kormányt, aztán és végigsimított a combomon. Mikor hozzámért, csak erőtlenül hámoztam le magamról a karját. Elhallgatott. Néhány másodpercenként a szipogásom megtörte a csendet. Kinézett a sötét ablakon, elgondolkozott, majd ismét fél órát csak ordibált. Néha megszólaltam, hogy ne kiabáljon velem, de ő csak egyre hangosabban folytatta, mivel úgysem hallotta senki. Ez csak nekem szólt. Féltem tőle, hogy engem is megüt, lehet, hogy az sokkal jobb lett volna, de nem tette.

Egy idő után már csak idétlenül röhögött, igazából nem értettem, hogy min. Már több, mint egy órája mondta a magáét. A képembe vágta, hogy biztos megcsalom, hogy nem felelek meg az elvárásainak és biztos még kurválkodom is finoman körülírva. Mikor már úgy megfagytam, hogy a lábam sem éreztem. Nem kapcsolt fűtést, de még az ablakot is lehúzta, mikor idegességében rágyújtott.

– Kinyitod az ajtót? Álmos vagyok és fázom is. - szólaltam meg még mindig halkan.

– Még nem fejeztem be, de ha fázol, akkor bújj ide. - jött közelebb.

Én már annyira az ajtónak voltam nyomulva, hogy a zár ellenére is féltem, hogy kiesek, bár az megváltás lett volna. Vette a lapot és folytatta, de most már valamivel halkabban. Némán néztem ki a sötét utcára, mikor egy részeg férfit láttam támolyogni felénk. Megkerülte az autót és bekopogott. Ő kinyitotta neki az ajtót, de az csak fuvart akart. Hosszan nézett engem. Megismertem, viszont ő engem már nem hiszem, mert folytatta vele a heves vitát, miközben én próbáltam jelt adni arra, hogy segítsen valahogy. Ő rácsapta az ajtót, a részeg pedig tovább állt.

Csend lett és elaludtam. Nem tudom meddig aludhattam, de arra ébredtem, hogy rázni kezdett, és egy nyálas puszit nyomott a homlokomra, végül kinyitotta az ajtót. Undorral töröltem le magamról minden érintését. Felrohantam a házba, sírni kezdtem. Levettem a dzsekit, lerúgtam a papucsom, levetkőztem és megengedtem a vizet, hátha segít eltüntetni az érintéseit. Kis ideig hagytam folyni, majd alaposan beszappanoztam a szivacsot és erősen dörzsölni kezdtem magam ott, ahol hozzám ért. Közben a könnyeim patakokban zúdultak végig a hideg arcomon. Idegességemben vörös csíkokat dörzsöltem testem néhány részére. Égett a bőröm, de így legalább azokra a fájdalmakra gondoltam, amelyeket magamnak okoztam. Megtörölköztem és bebújtam egy tiszta pizsamába, mert a régin éreztem az illatát.

Még mindig jéghideg volt a testem, a takaró alatt folyamatosan remegtem. Még elalvás előtt írt, de nem válaszoltam, bár tudtam, hogy következményei lesznek, de nem érdekelt mit csinál. Azt mondják, hogy ha enged az ember, akkor hamarabb szabadul. Én megpróbálok engedni.