Borús,
hideg és elég lehangoló napnak indult, viszont én már mégis izgatottan keltem
ki az ágyból kora reggel. Függetlenül, hogy egy olimpiáról volt szó, mégis
örültem, hogy mehetek talán,mert nem kellett aznap is a matekon ücsörögni.
Miután rövid idő alatt elkészültem, felvettem a kabátom, bepakoltam az összes
eddigi biológia füzetem és izgatottan vártam egyik barátnőm kapujában a
tanárnőt. Kedves nő, viszont nem tudja hol a határ a csacsogásban. Már
körülbelül öt perce állhattam ott, mikor megjött a tanárnő és a lány is.
Bezsongva indultunk neki az útnak, bár nem értettem miért van ez. Elég sokat
kellett várnunk a buszra, viszont beülve kárpótolt a kényelmes ülés, leszámítva
a tanárnő élettörténetét.
Elfoglaltuk
a meleg osztálytermeket. Nem találtam megfelelő társaságot, vagy ismerősöket,
így bekapcsoltam a mobilnetet és ráírtam a velem együtt unalomba temetkezett
barátnőmre. Hosszas időtöltés után bejöttek a diákok és elfoglalták a helyüket.
Mellém egy igen szemrevaló legény ücsörgött, de sem ő, sem én nem szólaltunk
meg.
Kiosztották
a feladatlapokat és kiadták az utasításokat, mikor csak hosszú ujjakat véltem
felfedezni a padomon , majd felnézve a tulajdonosait is.
-Bocsi,
van egy tollad?-kérdezte félénken mosolyogva.
Alig
nézett a szemembe, de mikor igen, akkor is egy ismerős szempár vizslatott.
Hosszas dadogás után kezébe nyomtam a tollat és ismét lehajtva fejem,
beletemetkeztem a papírokba és a fekete írásba. Gondolkodtam. Vajon ki a fene lehet ez? Életemben nem láttam
és mégis olyan ismerős.
Viszonylag
hamar befejeztem a dolgozatot és odasétálva a tanári asztalhoz, félénken
odasúgtam a nevem és megvártam míg lekódolják az irományt. Visszasétáltam a
padhoz, majd a fiúra néztem. Megszeppenve nyújtotta a tollat, de én csak
mosolyogva legyintettem. Elsuttogott egy köszönömöt és visszafordult.
Kimentem.
Már várt a lány és izgatottan tárgyaltuk meg a történteket, majd kimentünk a
buszhoz. Vártuk a tanárnőt, aki „rövid” időn belül megérkezett. Kényelmesen
elhelyezkedtünk a buszban és én még mindig törtem a fejem, miközben a tájat
pásztáztam. Egy ismerős hang szólt felém és a tollat láttam meg először.
Felpillantottam elpirulva rá.
-A
toll…-suttogta mosolyogva-Köszönöm
-N-nincs
mit-dadogtam ismételten és leült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése